 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A
Fiat története A Fiat története az 1898-as évben kezdodik, amikor Giovanni Battista Ceirano szerzodést kötött torinói üzletemberek egy csoportjával egy autó prototípusának megépítésére. Ceirano addig a már akkor is befolyásos iparos, Giuseppe Lancia házának közelében fekvo kis muhelyében Welleyes kerékpárokat gyártott. Az Aristide Faccioli tervezte elso, 663cm3-es, kéthengeres motorral és kétfokozatú sebességváltómuvel ellátott Welleyes autót 1899 márciusában mutatták be. Négy hónappal késobb Ceirano cégét felvásárolta a Giovanni Agnelli, Carlo Biscaretti di Ruffia gróf és Emmanuelle Bricherasio által vezetett F. I. A. T. (Fabbrica Italiana Automobili Torino). A F.I.A.T. nemcsak a gyár berendezéseit, hanem a Welleyes dolgozóinak egy részét is átvette, többek között Giuseppe Lancia fiát, Vincenzo Lanciát, Felice Nazarót és Facciolit, aki az elso F. I. A. T.-ot tervezte, aminél még némileg a Welleyes formatervezését utánozta, de már 3,5 l-es boxermotort használt. 1901-ben a F. I. A. T. vezetése Facciolit egy orrmotoros modell tervezésére kérte fel de o inkább lemondott állásáról, helyét Enrico mérnök foglalta el, aki 1902-ben bemutatta négyhengeres, 4,2 literes, a Mercedes koncepcióját követo modelljét. 1904-ben a vassal megerosített fa alvázkeretet acél alvázra cserélték ki, az átvitelt pedig a Mercedeshez hasonló acélszalagos tengelykapcsolóval oldották meg. Ezeket a F. I. A. T. luxusautókat csak korlátozott számban gyártották, az 1905-ben megjelent 10 082 cm3 –es, négyhengeres, 60 LE-s modellt vízhutéses hajtómufékkel kivitelezték. 1906 végén a márkanév betui közötti pontokat eltuntették, és ezentúl “Fiat” lett a cég neve. Egy évvel késobb a Fiat bemutatta elso modelljét, amibe 11 034 cm3-es, hathengeres motort és pneumatikus indítót építettek. Az elso, széles körben elterjedt Fiat-modellt, az 1846 cm3-es Zero típust 1912-tol forgalmazták. Közvetlenül az I. Világháború után került piacra a Cavalli tervezte 501-es típus, ezt a négyhengeres, 1,5 literes motorral felszerelt autót 1926-ig gyártották, addigra több mint 45 000 darabot adtak el belole. Ezen az elterjedt modellen kívül a Fiat kihozta a Super Fiatot is, ez a rendkívül igényes kivitelu, 6,8 literes V12 motorú autó kivételesen tévedésnek bizonyult, 1921-23 között mindössze 30 darabot készítettek belole. Ezután a Fiat ismét megpróbált betörni a luxusautók piacára, ezúttal egy kisebb (4,8 literes, hathengeres) motorral, hidromechanikus fékszervóval felszerelt 519-es modellel, amit 1929-ig gyártottak. 1925-ben a Fiat bemutatta 509-es típusú modernebb, könnyu autóját 990 cm3-motorral, felül elhelyezett vezérmutengellyel és síkhutovel. Az 509-est 1929-ben felváltotta az 514-es típus (1440 cm3-es lökettérfogatú motorral), ami azonban kudarcnak bizonyult, bár az NSU megvette gyártási szabadalmát. A 20-as évek végén építette a Fiat az 525-ös és az 521-es típust 3740 cm3-es illetve 2516 cm3-es, hathengeres eroforrással, az 521-es modell volt az elso hidraulikus fékkel ellátott Fiat személygépkocsi. Az 508-as Balilla típus bemutatása 1932-ben dönto lépést jelentett a Fiat történetében, a név arra a szervezetre utalt, melynek élén a korabeli olasz fasiszta ifjúság állt. A Balilla 995 cm3-es lökettérfogatú, négyhengeres, függo szelepes motort kapott, ami a túrakocsi változatban 25 LE-t, a sportosabb modellekben pedig 35 LE-t teljesített, az utóbbiakat többnyire elegáns Ghia karosszériával építették. A Balilla modellt szabadalom alapján az NSU (Németország), a Walter (Csehszlovákia), a Polski-Fiat (Lengyelország) és a nagyon gyors, Gordini-tervezte változatot forgalomba hozó Simca (Franciaország) is gyártotta. Az 1936-ban piacra került 1500-as modellnél a Fiat központi csoalvázat, aerodinamikus karosszériát és Dubonnet-féle független kerékfelfüggesztést alkalmazott az elso kerekeknél. 1936 végén mutatta be a torinói vállalat a Fiat 500-as típust, a felejthetetlen Topolinót, ami az autó orr-részébe épített, apró, négyhengeres, 570 cm3-es lökettérfogatú motorjával, viszonylag mérsékelt tüzeloanyag fogyasztás mellett figyelemreméltó teljesítményt ért el (a kocsi max. sebessége 88km/h volt). Ez a muszaki szempontból igen modern kétüléses (független kerékfelfüggesztéssel az elso kerekeknél, hidraulikus fékekkel és szinkronizált sebesség-váltómuvel) hamar népszeruvé vált a vásárlók körében, és 1948-ig gyártották jelentosebb átalakítások nélkül. 1937-ben mutatták be a Fiat 1100-as modelljét, ami voltaképpen az 508-as technikailag modernebb változata volt (az elso kerekeknél pl. független kerékfelfüggesztést alkalmaztak), és mind a jármu menettulajdonságai, mind a maximális sebesség szempontjából (113km/h) kiváló teljesítményt nyújtott. Akkoriban, amikor ezek a kis modellek épültek, a hathengeres, 2852 cm3-es lökettérfogatú Fiat volt a legnagyobb a márka választékában. A 2. világháború után a Fiat nem sok újdonságot hozott a piacra. 1950-ig a négyzetes motorral (82 mm x 66 mm) és önhordó kocsiszekrénnyel ellátott 1400-as modell volt a Fiat egyetlen említésre méltó kezdeményezése. 1952-ben jelent meg a kis szériában gyártott remek V8 típus. Ezt 2 literes, nyolchengeres V-motorral szerelték, és az akkoriban leghíresebb torinói karosszériaépítok muveivel látták el, a Ghia pl. 50 karosszériát készített a V8 modellekhez. 1953-ban került forgalomba az önhordó kocsiszekrényes Nuova 1100-as típus. 1955-ben a Topolino utolsó sorozatát, a felülvezérelt motorú 500 C modellt a 600-as váltotta fel. Az autó motorját az önhordó kocsiszekrény farrészébe építették. Ebbol a mindössze 633 cm3 lökettérfogatú, közkedvelt limuzinból a 60-as években több mint egy millió darabot adtak el. Az 1957-ben megjelent kéthengeres Nuova 500 modell 499 cm3-es felülvezérelt motort kapott, ebbol 1973-ig több mint három millió darab kelt el, és ezután következett a 126-os típus. A Nuova 500-as és 600-as modellekhez hasonló koncepciójú 850-es típust négyhengeres, soros elrendezésu motorral szerelték fel, amit a kocsitér mögé építettek be. Az 1966-ban bemutatott 1197 vagy 1438 cm3-es, közkedvelt 124-es alapozta meg a Fiat autók szélesebb köru gyártását a szabadalmat megszerzo kelet-európai országokban (Polski Fiat, Zsiguli majd Lada). Szintén 1966-ban került forgalomba a Dino Spider és a Dino Coupé, melyek az ár és a kategória szempontjából éppen az eddig említett limuzinok ellentétei voltak, elég arra utalni, hogy a Dino V6 sportkocsi 1987 cm3-es, két vezérmutengellyel ellátott motorját a Ferrarinál tervezték. 1967-ben mutatták be a két, felül elhelyezett vezérmutengellyel és négyhengeres, 1608 cm3-es motorral felszerelt 125-ös limuzint, ezzel egyidejuleg szerepelt egy ideig a kínálatban az 1500L (1481 cm3), az 1800B (1795 cm3) és a 2300-as (2279 cm3 modell. 1969-ben a Fiat átvette a Lancia és a Ferrari, majd két évvel késobb az Abarth vállalatot. A 127-es modellt a Fiat 1971-ben hozta forgalomba elsokerék-meghajtással és 903 vagy 1049 cm3 lökettérfogatú, függo szelepes, négyhengeres, keresztirányban elhelyezett motorral. A második elsokerék-meghajtású Fiat-modell a 128-as volt, amit 1116 vagy 1290 cm3 lökettérfogattal árultak. A 124-es típust a 131 Mirafiori (így hívják a Fiat központi üzemét) váltotta fel. Ez a modernebb formatervezésu limuzin 1297 vagy 1585 cm3-es motorral szerepelt a cég választékában, ennek megfeleloen különbözo teljesítményekre volt képes. Ezt az autót Abarth-változatban is árusították két vezérmutengelyes Abarth motorral, a hátsó kerekeknél független kerékfelfüggesztéssel és ötfokozatú sebességváltómuvel, a 131 Abarth versenyautó változat túllépte a 233 km/h sebességet. Miután a Fiat rájött, hogy a közönség köreiben megváltozott a “népautóról” kialakított kép, kifejlesztette az 1585/1995 cm3-es, négyhengeres motorral és két vezérmutengellyel ellátott 132-es modellt. Az 1973-ban kiállított kétülése3s X1/9 sportkocsi elsosorban középmotorjával tért el a klasszikus kivitelu autóktól. Az X1/9 motorját 1978-ban 1290 cm3-rol 1498 cm3-re növelték. Ezzel egyidoben kifejlesztettek egy új orrhajtású autót, rendkívül funkcionális, eredeti Guigiaro-karosszériával. A Fiat 1980ban mutatta be jellegzetesen szögletes vonalú új kisautóját, a Pandát, két különbözo motorváltozatban: a Panda 30-as típusba léghutéses, 652 cm3-es, kéthengeres motort, a Panda 45-be négyhengeres, 903 cm3-es motort építettek. A Panda-sorozat késobb egy négy meghajtott kerékkel felszerelt változattal bovült. 1983 januárjában a Fiat történetének legnagyobb (1000 milliárd líra) befektetése eredményeképpen megszületett az Uno. 1984-ben jelent meg a Regata, a Ritmo lépcsos hátfalú változata. A Regata a Mirafiorit váltotta fel. Az elavult 132-es helyére, melynél még mindig egy meghajtott hátsó merevtengelyt alkalmaztak, a Croma limuzin lépett. Az orrhajtású Croma a Fiat, a Lancia és a Saab együttmuködésének eredménye. A kocsi padlója gyakorlatilag megegyezik a Lancia Thema és a Saab 9000 típusokéval. Eroforrásként négyhengeres, soros motorokat alkalmaztak, a csúcsmodelleknél turbófeltöltot is, mellyel 153 LE-t teljesített a motor. A kínálatban szerepel egy nagyobb teljesítményu, turbódízel változat is. A V6 motort megorizte a Lancia Thema. A kompakt Ritmo-modellt 1989-ben a sajátos formájú Tipo váltotta fel. Ennek lépcsos hátkiképzésu változata a Tempra, két éves késéssel követte ezt. A Tempra kombi karosszériával is kapható. 1993-ban mutatta be a Fiat a közönségnek a Cinquecento-modellt, egy rendkívül kis méretu kiskocsit. Neve a Fiat kiskocsik régi hagyományára utal.
Az 501-es gyártásának öt éve alatt csak néhány változtatást végeztek a modellen, 1921-ben bemutatták az 501S sportváltozatot, 1923-ban pedig bevezették a négykerékféket. 1924-ben került forgalomba a hosszabb tengelytávú 502-es változat. A könnyu és megbízható 501-es gyártása 1926-ban fejezodött be, addig több mint 45 000 darab kelt el belole.
Fiat 509 Az 509S sportváltozatba valamivel nagyobb teljesítményu motort helyeztek, de ezzel is csak 96 km/h max. sebességet ért el, így nem váltotta be a tetszetos, levágott farrészu kétüléses karosszéria a hozzá fuzött reményeket. Késobb nagyobb teljesítményu változatok is készültek: a 105 km/h-t eléro 509 Sport Monza és a rendkívül ritka, alacsony alvázas, kompresszor-motoros 509 MM, mely elérte a 129 km/h sebességet. Ezt a könnyu autót 1929-ig gyárották, addig mintegy 90 000 darabot építettek belole.
A tolóablakok nagy belso teret zártak körül, és a kocsitér hátsó részében elegendo hely maradt a csomagoknak vagy a gyerekeknek, Kis méretei és kedves formája miatt a Fiat 500-as modell a Topolino (“egérke”) nevet kapta. A 2. Világháború után került piacra az 500B Fiat-modell, aminek teljesítménye a felülvezérelt motor jóvoltából 3,5 LE-vel növekedett. A Topolinót Franciaországban a Simca is gyártotta. Olaszországban 1955-ig forgalmazták.
Az új Fiatba muszakilag (legalábbis akkoriban) különösen modern és nagyon könnyu motort építettek. A stabilitás és a gazdaságosság növelése érdekében a kocsit a leheto legkevesebb alkatrésszel próbálták megépíteni, pl. a szívócsövet a hengerfej öntvényébe szerelték, a porlasztót pedig közvetlenül efölé. Különleges folt a független kerék-felfüggesztésu, keresztlaprugós elso tengely is. Az új kiskocsit 1955. Március 10-én a genfi autószalonon mutatták be: mindössze 3,21 méter hosszúságú volt, 633 cm3 lökettérfogatú motorja pedig 4600/min-nál 21,5 LE-t teljesített, maximális sebessége 95 km/h volt. Egy évvel késobb bemutatták a lehajtható tetos változatot és a közkedvelt “Multipla” négyajtós, fronthajtású modellt. 1958-ig a 600-as típust négy sorozatban gyártották, az ötödik szériánál a motor teljesítményét 24,5 LE-re növelték. 1960 júliusában került piacra a 600 D, 767 cm3 lökettérfogatú, 32 LE-s motorral és oldalsó panoráma ablakokkal. 1970-ben megszunt a Fiat 600-as modell gyártása, addig 2 590 000 darab észült el, ezek közül 110 000 a Multipla és a D Multipla változatban.
A gyártók elvárásai ellenére a közönség körében az új modell fogadtatása elég kiábrándító volt, így már az év oszére, a torinói autó kiállításra át kellett alakítani az autót. A teljesítménye akkorra 15 LE-re növekedett, maximális sebessége majdnem 90 km/h-ra és a karosszérián is számos változtatásra került sor, újdonság volt a fényellenorzo, az állítható oldalsó panoráma ablakok, a fénytompító-kapcsoló a kormánykeréknél, a párnázott hátsó ülés és a kerékagy-fedél a kerekeknél. Az új változat mellett egy ideig kapható volt egy 15 LE-s motorral és az eredeti karosszériával felszerelt olcsóbb változat is. 1958 közepén jelent meg a 499,5 cm3 lökettérfogatú. 21,5 LE teljesítményu, 105 km/h sebességu, kétszínu karosszériával ellátott 500 Sport. Két évvel késobb az 500 D következett, amibe a Sportéval azonos, de csak 95 km/h sebességu motort építettek. 1965 márciusában mutatták be a két elore nyíló ajtós 500 F modellt. Jelentosebb, foleg esztétikai jellegu változtatásokra (mint pl. a szarv alakú lökhárító, a Fiat 850-eségez hasonló muszerezettség és az övabroncs alkalmazása) csak az 1968 szeptemberében bevezetett Lusso változatnál került sor. 1972-ben a torinói autószalonon állította ki a Fiat 126-os modelljét, az 500-as típus formatervezett utódját. Az 500-ast továbbra is gyártották az 594 cm3-es, 18 LE-s, egyszerubb belso kivitelu R-változatban. 1975. augusztus 1-jén a Nuova 500-as Fiat modellt, miután közel 4 millió darab készült el belole, végleg kivonták a forgalomból.
Három évvel késobb átalakították a kocsi formáját, ennek eredménye lett a két feltuno domborulat a motorháztetonél és az autó orr-részének új burkolata. A domborulatok a 125 Specialból kifejlesztett 110 LE-s, 1608 cm3 lökettérfogatú motor beépítése miatt váltak szükségessé. Kisebb változtatásokat a hutorendszernél is végeztek, a fékeket a kocsi nagyobb teljesítményéhez igazodva megerosítették Más, fontosabb módosításokra 1972 augusztusában került sor, amikor a Spider 1600 cm3 lökettérfogatú motorja mellett 1,8 km/h végsebességu motorral is forgalomba került. A modell – nagy sikert aratott. A 70-es évek eleje óta a Fiat a több versenyen is sikerrel szereplo 124 Abarth-Spiderrel újra rajthoz állt. Az 1974-ben a Nyugatot sújtó nagy energiaválság miatt a Spidert inkább a gazdag amerikai piacra tartogatták, ahol “másodvirágzását” élte. A kipufogógáz-kibocsátás terén nagyon szigorú amerikai eloírásokhoz alkalmazkodva a Spidert 1978-ban 2000 cm3-es, 87 LE-s motorral szerelték fel, amelynek károsanyag-kibocsátása csekély volt. Ezt néhány hónappal késobb két literes, benzinbefecskendezos motorra cserélték. 1982-ben a Fiat visszavonult az amerikai piacról és így a Spider újra kapható volt Európában. Nevét azonban Spidereurópára változtatták, késobb pedig a Pininfarina márkajelzésével forgalmazták.
Az új torinói modell átvette az eloször az Autobianchi Primulánál, majd a 128-asnál kipróbált elsokerék-meghajtást, a 128-as típusból örökölte a kerékfelfüggesztést, a fékeket, a kormánymuvet, a 903 cm3 lökettérfogatú, 47 LE teljesítményu motort pedig a 850 Sporttól. Pontosan egy évvel késobb a genfi autószalonon állította ki a Fiat a háromajtós változatot, mely az elozo típustól a kinyitható farrészben különbözött. 1977-ben megváltoztatták a programot, és új motorok bevezetésével bovítették: a 903 cm3-es motor mellett megjelent az 1050 cm3-es, 50 LE-s változat, aminek teljesítményét késobb 70 LE-re növelték, 1978-ban pedig beépítették a Sport modellbe (160 km/h). 1980 áprilisában ismerhette meg a közönség a négyajtós modellekbol kifejlesztett ötajtós C-változatot, melyet 1976-tól a spanyol Seat vállalat gyártott. Ugyanebben az évben bemutatott a Fiat egy másik fontos változatot is: a 147-es modellbol kifejlesztett Panorama kombiautót (azaz egy 127-est, amit Brazíliában a Belo Horizonte-i üzemben építettek). A limuzinhoz képest a legfontosabb különbségek a kerékfelfüggesztésnél, a hutésnél, a tengelyhajtás áttételi arányainál, a fékeknél és a tüzeloanyag-tartálynál találhatók. A modell történetében az 1981-es év jelentett újabb dönto lépést, amikor megjelent a dízel-változat, 45 LE-s, 1301-es második szériájából származott. Az év végén részben megváltozott a program: átalakították a karosszéria formáját, a mechanikai elemeket (foként a porlasztót, a sebességváltómuvet és a tengelykapcsolót) modernizálták. 127-es ötmillió darabbal a legnagyobb számban eladott Fiat-modell.
A piaci igényekhez igazodva 1980 februárjában megjelent az 1,7 literes, négyhengeres motorral felszerelt dízel modell. 1981-ben a jobb kivitelezésu, komplettebb felszereltségu és nagyobb teljesítményu Super modell következett (1300 cm3 és 1500 cm3). Szintén 1981-ben került forgalomba a kétliteres motorral 125 LE-t és 190 km/h maximális sebességet eléro Ritmo Abarth 125 TC (késobb 130 TC). A Ritmo-sorozathoz a következo modellek tartoztak: a 60 L, a 60 CL, a 60 Energy Saving (csökkentett üzemanyag-fogyasztással), a 60 S, a 70 CL Automatica, a 70 S, a 100 S, a 130 Abarth TTC, a dízeles L és végül a dízeles CL, de nem hagyható ki a felsorolásból az 1983-ban piacra került Regata Sem, ezt a négyajtós limuzint a Ritmóbol fejlesztették ki.
Ez a szögletes vonalú, süllyesztheto fényszórókkal ellátott autó nemsokára az újabb sportmodellek klasszikusává vált, és a sportos vezetési stílus hívei azonnal megkedvelték a leveheto tetorészes, rendkívül jó útfekvésu kocsit. Mikor a Fiat a 80-as évek elején úgy döntött, hogy befejezi az X1/9 gyártását, de mivel továbbra is folyamatosa érkeztek megrendelések, Bertone elhatározta, hogy saját maga folytatja azok gyártását.
A kompakt autók kategóriájában az Uno a mai napig is rendkívül sikeres, különösen Olaszországban. Volt ido, hogy amikor minden harmadik olasz autó Uno típusú volt. A legegyszerubb változat 900 cm3 lökettérfogatú, szelepemelo-rudas motorja (a 127-es leszármazottja) 1985-ben 1,0 liter lökettérfogatú FIRE eroforrást kapott. Az elnevezés a “Fully Integrated Robotized Engine” rövidítése, és a motor teljes mértékben automata gyártásmódjára utal. Különféle Otto- és dízelmotorok is forgalomba kerültek. Az autó legsportosabb változata az Uno Turbo, melynek teljesítménye kezdetben 100 LE volt. Sorozatgyártása 1989-ben kezdodött. Átalakítása óta a motor teljesítménye már 114 LE, több mint 200 km/h végsebességet ér el, és mindössze 8 másodperc alatt gyorsul fel 0-ról 100 km/h-ra
A Regata utódjaként a Tempra autókat kombi változatban is árusítják, ezt Station Wagon néven hozzák forgalomba. A Tempra Station hátul enyhén emelt teteju, így nagyobb a rakodótere. A Station 1992 óta az úgynevezett folytonos összkerék-meghajtással is kapható. |
 |
